A Szent Imre Antikvárium kirakata


Az északi madárhegyek tájáról - Természettudományi Könyvkiadó-Vállalat L. kötet, 1893 (Kifogástalan állapotú példány!)

Cím: Az északi madárhegyek tájáról - Természettudományi Könyvkiadó-Vállalat L. kötet, 1893 (Kifogástalan állapotú példány!)
Szerző: Herman Ottó
Leírás: Nagyon szép, megkímélt állapotú példány!
75 képpel, 2 színes táblával, a térkép hiányzik.

HERMAN OTTÓ és LENDL ADOLF 1888. június 5-én észak-norvégiai expedícióra indult az ott élő vízimadarak, illetve a hazánkban is fészkelő költöző madarak életének és telepeiknek, az úgynevezett madárhegyeknek a tanulmányozására. Herman Ottó Tromsö-ből rövid utat tett még Vardö szigetére, ahol Hell Miksa és Sajnovics János 1768–70. évi expedíciójának nyomait kutatta fel, tisztázva ezzel több, addig vitatott kérdést. Az utazásról Herman Ottó Az északi madárhegyek tájáról (1893) című könyvében számolt be. (OSZK)

Herman Ottó (Breznóbánya, 1835. jún. 26.Bp., 1914. dec. 27.): természettudós, néprajzkutató, polihisztor, politikus. Tanulmányait Miskolcon, majd 1853-ban a bécsi politechnikumban végezte. Érdeklődése a természettudományok felé vezette és sorsdöntő volt számára Bécsben K. Brunner von Wattenwyll irányítása, aki az entomológiában adott neki első indítást. 1863-ban a lengyel szabadságharcosok sorába állt, majd visszatérve hazájába, Kőszegen fényképészműtermet nyitott. 1864-ben került kapcsolatba a muzeológiával: ekkor lett Brassai Sámuel keze alatt konzervátor Kolozsvárott és lerakta a később híressé vált állattani gyűjtemény alapját. Közben részt vállalt politikai mozgalmakban, 1871-ben a Magyar Polgár hasábjain állást foglalt a párizsi kommün mellett. A Természettudományi Társaság felfigyelt tudományos munkásságára és megbízást adott a hazai pókfauna megírására. Ez indította alapvető tudományos művek megírására. 1875-ben az MNM Állattárában kapott állást, és 1877-ben megindította s tíz évig szerk. a Természetrajzi Füzeteket. 1879–86-ban Szeged, majd Miskolc és Törökszentmiklós függetlenségi párti képviselője. 1885-ben megrendezte az országos kiállítás híressé vált halászati anyagát, 1888-ban madártani tanulmányutat tett Norvégiában. Utoljára képviselőséget 1888–91-ben vállalt. Ezután írta nagy jelentőségű műveinek egész sorát és érdeklődési területét kiterjesztette a m. ősfoglalkozások, a néprajzi és nyelvészet, a régészet területén pedig a paleolitikum körében, nevéhez fűződik hazánkban az ősemberkutatás megkezdése. Kossuth Lajost két alkalommal is meglátogatta Turinban (1887, 1892), levelezését az MTA 1960-ban kiállításon mutatta be. Nevéhez fűződik a Magyar Ornitológiai Központ létrehozása (1893), az Aquila megindítása s a millenniumi kiállítás néprajzi anyagának rendezése. Munkásságát a m. tudományos kutatásban először jelentkező harcos materialista világnézete, eredeti szempontú, gazdag ismeretanyaga, előadásmódjának árnyalt és lebilincselő módja jellemzi. Néprajzi, zoológiai, őstörténeti művei, természetleírásai egyúttal gondos tudománynépszerűsítő munkák is. Miskolc város tanácsa a nagy tudós emlékét őrizve, 1965-ben hamvait a hámori temetőben helyezte el. – F. m. Erdély bőr- és egyenesröptűi (Kolozsvár, 1871); Reliquia Petényiana (1879); Magyarország pókfaunája (I–III. Bp., 1876–79); A magyar halászat könyve (I–II. Bp., 1887–8S); A halgazdaság rövid foglalatja (Bp., 1888); Petényi János Salamon (Bp., 1891); A miskolci palaeolith lelet (Bp., 1893); Az északi madárhegyek tájáról (Bp., 1894); A madárvonulás elemei Magyarországon (Bp., 1895); Az ősfoglalkozások: Halászat és pásztorélet (Bp., 1898); A magyar ősfoglalkozások köréből (Bp., 1899); A madarak hasznáról és káráról (Bp.; 1901); Az 1902. évi nemzetközi madárvédelmi egyezmény és Magyarország (Bp., 1907); A magyar pásztorok nyelvkincse (Bp., 1914); Természeti képek (Bp., 1959). – Irod. Lambrecht Kálmán: H. O. élete és kora (Bp., 1920); Székely Sándor: H. O. (Bp., 1955); Banner János: A magyar őskőkorkutatás történetéhez (Miskolc, H. O. Múz. Évk. 1958); Sáfrán Györgyi: H. O. és Kossuth Lajos (Magy. Tud. 1960); Ortutay Gyula: O. H. (New Hung. Quart., 1964); Allodiatoris Irma: H. O. (Élővilág, 1964. 3. sz.); Komáromy József: H. O. levelei a miskolci múzeumban (H. O. Múz. Évk. 1964–65).

(MÉL)



Sajnovics János (Tordas, 1733. máj. 12.Buda, 1785. máj. 4.): nyelvtudós, csillagász 1748-ban belépett a jezsuita rendbe. Bölcseleti tanulmányait Nagyszombatban, a hittudományit Bécsben, a szaktanárit Győrött és Bécsben végezte. Pozsonyban és Egerben egy-egy évig volt tanár. 1758 – 60-ban a bécsi udvari csillagvizsgáló intézetben az intézet ugyancsak m. jezsuita vezetőjének, Hell Miksának volt tanársegédje, majd 1765- től 1772-ig a nagyszombati obszervatóriumban működött. 1768-ban Hell magával vitte Norvégia északi részébe, Vardö szigetére, hogy megfigyeljék a Venus bolygónak 1769 jún -ában a Nap korongja előtt történő elvonulását. Ez alkalommal – Hell ösztönzésére – a helyszínen hozzáfogott a m. -lapp nyelvviszony kérdésének tisztázásához. Viszszajövet Koppenhágában a dán tudós társaság előtt beszámolt eredményeiről és kinyomatta munkáját, amelynek Mo.-on megjelent kiadásában először közölte a Halotti Beszéd teljes szövegét is. 1770. jan. 19-én a Dán Kir. Ak. tagjává választották Hellel együtt. A m.-lapp nyelvrokonságot hirdető tanítását itthon a nemesség felháborodással fogadta, de néhányan, így Pray György történetíró már az északi rokonság mellett foglalt állást. A sok támadás miatt lemondott további nyelvtudományi terveinek megvalósításáról, 1772-től a budai ak.-n a mennyiségtan tanára és a budai csillagvizsgáló adjunktusa volt. Műve, amely a finnugor-m. nyelvhasonlítás első jelentős kísérlete, a történeti szemleletű és összehasonlító nyelvtudomány terén úttörő jelentőségű és külföldön is feltűnést keltett. Szorgalmas csillagászati észlelő volt, a budai csillagvizsgáló elavult műszereivel sok ezer megfigyelést hajtott végre. Csillagászati könyvecskéje (Idea Astronomiae . . .) kiemelkedő a korabeli ismeretterjesztés terén. – M. Demonstratio Idioma Ungarorum et Lapponum idem esse (Koppenhága-Nagyszombat, 1770 – 1772) Idea Astronomiae honoribus regiae Universitatis Budensis dicata (Budae, 1778). – Irod. Hám Sándor: S. J. élete és Demonstratioja (Esztergom, 1889); Herman Ottó: Az északi madárhegyek tájáról (Bp., 1893); Kisbán Emil: Tordasi és Kálózi S. J. (Bp., 1942); Zsirai Miklós: A modern nyelvtudomány magyar úttörői (I., Bp., 1952); Salánki István: Levél S.-ról (Magy. Nyelv, 1964. 2. sz.). (OSZK)
Oldalszám: VIIIp,572p
Sorozat: Királyi Magyar Természettudományi Társulat Könyvei
Kötetszám: L.
Kiadó: Természettudományi Társulat
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 1893
Kötés típusa: egészvászon
Nyomda: Franklin-Társulat nyomdája
Kategóriák Természettudományi könyvek
Becses könyvritkaságok, papírrégiségek, muzeális könyvek a Szent Imre Antikváriumban
Utazási könyvek, útleírás, turisztika, útikönyvek
Vadászati, halászati könyvek, szakkönyvek
Zoológiai, állattani könyvek, állatorvosi szakkönyvek, ornitológia, madártan
Herman Ottó - Az északi madárhegyek tájáról - Természettudományi Könyvkiadó-Vállalat L. kötet, 1893 (