Tájékoztatjuk, hogy Antikváriumunkban az utcai értékesítés megszűnt, a könyveket postai úton kézbesítjük, előre utalás esetén 1790 Forintos egységes szállítási díjjal! A szállítás 9900 Forintos értékhatár felett, előre utalás esetén INGYENES!
Népügy - Páris, 1847
Cím:
Népügy - Páris, 1847
Szerző:
[Zeyk Miklós]
Leírás:
„Tisztelet és szeretet jeleül Schvartz Davidnak ajánlva a szerzö által.”
„Jelige: Csak ez egyre gondoljunk «A nép tömeg világosul» Es sejdithejük mi lesz a világbol! Zshokke”
Paris - Imprimerie de Cosson.
„A forradalom előestéjén, 1847-ben Párizsban jelent meg egy névtelen, demokratikus szellemű röpirat. (A szakirodalom a mű szerzőjének Zeyk Miklós nagyenyedi tanárt tartja.) A szerző munkáját az 1847-ben összeült országgyűlés figyelmébe ajánlotta. Bevezetésképpen kifejti azt a meggyőződését, hogy hazánkban mélyreható politikai és társadalmi változások sora kezdődött. „Az idő kereke tartóztathatatlanul robog, és a népek szelleme szabadul és világosul... Hogy a magyarok az önállóság és érettség állapotához valódilag közelednek, bizonyítják az ország legújabb mozgalmai, és a sokoldalú, üdvös politikai intézvények, melyek a nép javára béhozattak.”
A reformokat folytatni kell. Az állam elsődleges feladata a nép mélységes tudatlanságának megszüntetése, mert ez biztosíthatja a további fejlődést. „Tudatlanság, ez népünk nyavalyája, mely mérges fekélykint elterjedvén, nemzeti éltünk organizmusát kegyetlenül dúlja; nincs tehát sürgetősb, nincs szükségesb teendőnk... mint a felvilágosulást a nép között terjeszteni, hogy józanodjék.”
Az állam eddig nem forditott kellő figyelmet a nép gyermekeinek nevelésére, pedig az volna legfőbb feladata. Az iskola hivatása több, minthogy pusztán írás-olvasásra tanítsa a gyermekeket. „Embert emberré teremteni, őt szabaddá tenni, ez magas hivatása az iskolának. Iskolának az államban oly tökéletes organikus egésznek kell lennie, mely... nemzeti eszmék terjesztése által eszméletre, nemzeti érzelemre és hazaszeretetre ébreszti a népet.” Ha Magyarország a polgári államok sorába akar lépni - vallja a szerző -, népének szabad szellemi művelődést kell biztosítania. Az iskolák ma „nyűgesztő, kinzó intézetek” – jelenti ki. Pedig arra van szükség, hogy „az iskolák fejlesztő intézetei legyenek a szellemnek, ne mészárszékei.” Ahhoz, hogy ez megvalósuljon, véghez kell vinni a hazai oktatási rendszer gyökeres átalakitását. Elsősorban azt kell elérni, hogy az egyházak kezéből az állam kezébe kerüljön az összes iskola. Az állam feladata ezek fenntartása, irányítása is. Az iskolarendszer reformját a tanítók helyzetének és képzésének javításával kell kezdeni. „Ösmerjük már meg egyszer a tanító hivatását egész fontosságában. A tanító elsőrangú státushivatalnokok közé tartozik, a nép java, a nemzet boldogsága az ő kezében van.” Ezért tehát nemcsak anyagi és erkölcsi megbecsülésükről kell - az eddigieknél sokkal magasabb szinten - gondoskodni, hanem elsősorban terheiket kell csökkenteni azzal, hogy nem kényszerítik őket harangozóként, templomszolgaként és számos más módon a helybeli pap szolgálatára. Minden vármegye központjában létesítsenek állami tanítóképzőket, ahol magas szintű képzésben részesülnének a leendő falusi tanítók: „A status főelve legyen a nép számára derék, talpraesett tanítókat képezni.”
Az oktatási rendszer reformjának másik fontos része a tananyag korszerűsítése. Már alsó fokon, a népiskolákban el kell kezdeni a „reális tudományok” rendszeres oktatását. Ez az alapja a gazdasági haladásnak, a felemelkedésnek. Nemcsak a természettudományi tárgyak, hanem az összes többi tárgy anyagát az eddigieknél sokkal alaposabban és mélyebben kell tanítani. Mivel hazánkban az ipar fejlődésnek indult, és ez előfeltétele a haladásnak, fontos, hogy országszerte „ipartanodákat” állítsanak fel. Lényeges az oktatás módszereinek megváltoztatása is. Az értelem nélküli „bifláztatás” helyett önálló gondolkodásra, az összefüggések meglátására kell nevelni a gyermekeket. Csak ilyen módon szokhat hozzá a nép gyermeke az „öncselekvésre”.
A röpirat utolsó része a sajtószabadság és a nép művelése közti összefüggéseket tárgyalja. Csak a cenzúra nélküli szabad sajtó alkalmas a valódi műveltség terjesztésére a nép között. Összefoglalásképpen elmondhatjuk, hogy az 1847-ben Párizsban napvilágot látott, polgári demokratikus szabadságjogokat követelő röpirat közel sem annyira vallás- és egyházellenes, mint azt korábbi elemzője állítja. Azokkal a problémákkal foglalkozik, mint a reformkori oktatáspolitikai röpiratok legtöbbje. A szerző ugyanúgy mint társai, az egyház befolyásától mentes, államilag irányított és finanszírozott oktatási rendszert kíván. Fontosnak tartja a tanítóképzés és a népoktatásügy korszerűsítését, a tananyag reformját, az ipariskolák felállítását. Hazánk polgári nemzetté válásához mindezeket szükségesnek tartja, de a vallásos nevelést - mint az erkölcsi nevelés egyik alappillérét - nem veti el.”
