Katona József (Kecskemét, 1791. nov. 11. – Kecskemét, 1830. ápr. 16.): a magyar drámairodalom kiemelkedő alakja. Apja takácsmester volt. Kecskeméten, Szegeden és Pesten járt iskolába. Az utolsó filozófiai évet (1809–1810) és a jogot Pesten végezte (1813). 1816-ban letette az ügyvédi vizsgát és először mint Halász Bálint ügyvéd segédje, később önálló ügyvédként működött Pesten 1820-ig. Hivatala mellett szorgalmasan tanulmányozta – Horvát István irányítása mellett – a történelmet, esténként pedig eljárt a m. színielőadásokra. 1811-től fordításokkal és átdolgozásokkal is gyarapította a színtársulat műsorát. 1812-ben Békési József álnéven mint „delectans actor” (műkedvelő színész) maga is fellépett a társulat előadásain nem nagy sikerrel. Színpadi gyakorlat útján mindjobban elsajátította a drámaírás mesterségét. A színház iránti szenvedélyét fokozta Déryné iránti elfojtott szerelme. Egyetlen vígjátékában (Rózsa, vagy a tapasztalatlan légy a pókok közt, 1814) a színtársulat körül szerzett tapasztalatait örökítette meg, hangot adva egyúttal Dérynében való csalódásának is. A fordítások és lovagregények dramatizálása után megírta A Luca széke c. karácsonyi játékát, majd pedig rátért az önálló történelmi drámákra, melyek közül figyelemre méltóak a Žiśka (1813) és a Jeruzsálem pusztulása (1814). Történelmi drámáiban minduntalan olyan ellentéteket mutat be, amelyek szükségképpen lázadást vagy forradalmat robbantanak ki. Legtöbbjükben a vallás kérdése is szóba kerül, felvilágosodott és főleg az egyház hatalmát kárhoztató szellemben. 1814-ben az Erdélyi Múzeum c. folyóirat pályázatot hirdetett a kolozsvári Nemzeti Színház megnyitásakor előadandó történeti drámára. A pályázatra írta ~ fő művét, a Bánk bánt. Az Erdélyi Múzeumban megjelent befejezetlen beszámoló (1818) a beérkezett tizenkét pályamű közül csak hatról közölt bírálatot. A Bánk bánt meg sem említik. ~ drámája vagy be sem érkezett, vagy azok közé került, melyekről nem készült el a bírálat. 1819-ben, amikor a fehérvári színtársulat nagy sikerrel játszotta Pesten Kisfaludy Károly első drámáit, ~ átdolgozta a Bánk bánt. Átdolgozásában figyelembe vette barátjának, Bárány Boldizsárnak „Bánk bán rostája” c., 1814-ben a szerző használatára írt bírálatát, de a dráma lényegén nem változtatott. Az első kidolgozás „Előversengés”-e helyére egy prózai „Jegyzés” került. E „Jegyzés”-ből kitűnik, hogy ~ még ekkor (1819) sem tudott a pályázat eredményének előző évi kihirdetéséről. A cenzúra a drámának csupán kinyomtatását engedélyezte, de előadását nem. Az 1820-ban (1821. évi dátummal) nyomtatásban megjelent mű irodalmi körökben nem keltett visszhangot. Írói terveiben csalódva ~ visszavonult szülővárosába. Ott megválasztották ügyésznek, és művét, melyet Kecskemétnek ajánlott, a város tiszteletdíjjal jutalmazta. 1821-ben a Tudományos Gyűjtemény közli egy nevezetes értekezését, melyben a m. drámairodalom kialakulásának akadályait vizsgálja: Mi az oka, hogy Magyarországban a játékszíni költőmesterség lábra nem tud kapni? Ebben megvilágítja a hazai színészetnek a nagy feladatokhoz méltatlan körülményeit; ilyenek a „theátrum nemléte”, a cenzúra stb. A város kérésére belefogott Kecskemét történetébe, de az a munka korai halála miatt csak töredékesen jelent meg Szabados Kecskemét Alsó-Magyarország első mezővárosa történetei címmel (1834). 1815–1818 között ~ néhány lírai költeményt is írt. A Bánk bán elismerése csak a költő halála után kezdődött. Egy színésztársa és barátja, Udvarhelyi Miklós, akinek maga olvasta fel még 1816-ban az első kidolgozását, jutalomjátékául választotta Kassán 1833-ban. Azután Egressy Gábor játszotta Kolozsvárt (1834), majd pedig Budán (1835) és Pesten (1839) került színre. A cenzúra tilalma ugyanis időközben feledésbe merült. A mű teljes irodalmi elismerése Arany János és Gyulai Pál nevéhez fűződik. Arany János (Bánk bán tanulmányok, 1858, töredék, prózai dolgozatai közt, 1879) és Gyulai Pál (K. J. és Bánk bánja, Bp., 1883) méltatták először a remekmű drámai konfliktusának feszültségét, a nemzeti élet alapvető problémáinak tipikus alakokban való megjelenítését és nyelvének kifejező erejét. – M. Összes művei (Abafi Lajos kiadása; I–III. Bp., 1880–1881); Összes művei (I–II. Sajtó alá rendezte Solt Andor Bp., 1959). – Irod. Arany János és Gyulai fentebb említett művei mellett: Beöthy Zsolt: A tragikum (Bp., 1885); Miletz János: K. J. családja, élete és ismeretlen munkái (Bp., 1886); Rakodczay Pál: K. J. élete és költészete (Bp., 1901); K. emlékkönyv (Szerk. Hajnóczy Iván, Kecskemét, 1930); Németh Antal: Bánk bán száz éve a színpadon (Bp., 1935); Horváth János: K. J. (Bp. 1936); Waldapfel József: K. J. (Bp. 1942); Molnár Miklós: K. J. (Bp., 1952);  Orosz László: K. J. (Kecskemét, 1954); Tóth Dezső: K. J. emlékezete (Alföld, 1962); Pándi Pál: Bánk bán-kommentárok (Bp., I-II. Bp., 1980). – Szi. Kárpáti Aurél: Él még Bánk (r., Bp., 1955); Rónay György: Katona Kecskeméten (vers). – Zenei feldolgozás: Erkel Ferenc: Bánk bán; az opera szövegét K. J. drámájából Egressy Béni írta (Bp., 1861).