Véletlenszerű beszélgetés alkalmával, egy ismerős felhívta figyelmemet egy „régi könyvre”, amelyet a családja több generáció óta nagy becsben tart. Mivel a kezdőlapja hiányzik a könyvnek, ezért nem lehet pontosan tudni a mű címét és kiadási évét, csak a szerzőjét. Miután kezembe vehettem a művet, nagy érdeklődéssel kezdtem el lapozni. Már az első lapok olvasásakor kiderült, hogy a Haller család egyik tagjának a munkája, keletkezésének ideje pedig a XVII. század. Tovább forgatva a lapokat, a harmadik fejezet elején a szerző teljes neve is ismertté vált, aki nem más, mint hallerkői báró Haller János.

Ezután következett a tulajdonképpeni történészi munka. Fellapoztam a lexikonokat, a korra vonatkozó szakirodalmat és böngésztem a világhálón. Mindezek eredményeként sikerült megállapítani, hogy egy 1681-1682-ben íródott műről van szó, amelynek a címe Hármas História, és valószínűleg 1695-ben nyomtatták ki a kolozsvári nyomdában. Később több kiadást is megért: Pozsony, 1751, 1767; Debrecen, 1765, 1865; Pest, 1795; Buda, 1757.

A továbbiakban nézzük meg, ki is volt a több mint 300 éve készült mű szerzője? Haller János Kőváron született 1626 körül, Haller István küküllői főispán és országos tábornok, valamint Kendi Judit második fiaként. Testvére, Haller Gábor naplóíróként vált ismertté, és a családhoz méltó, jelentős tisztségeket töltött be a korabeli Erdélyben. Adatok hiányában tanulmányairól nem sokat tudunk, de műveltségéből következtethetjük, hogy valószínűleg ő is, mint bátyja, külföldi egyetemeken tanult.

A könyv szerzője korán lépett a közpályára, s folyton emelkedett a hivatalok rangfokozatán. Nejével, Kornis Katalinnal boldog házasságban élt. Jelen volt az 1657. november 1-je és 3-a között Fehérváron tartott országgyűlésen. 1658-ban Erdélyben – a feljegyzések szerint – egyszerre két fejedelem neve is szerepel, a II. Rákóczi Györgyé és Barcsay Ákosé. Haller Barcsaynak Bécsbe küldött követe volt. Gyanítható, hogy Mikola Zsigmond tatár rabságba léte alatt (1657–61) ő volt előbb a helyettes, majd állandó főispánja Torda megyének. 1668-ban ő volt az egyik fejedelmi biztos, amikor a Várad környékéről Tordára betelepített lakosokat az adományozott telkekbe beiktatták.

Kemény Jánosnak is híve volt; Apafi alatt főispán és tanácsos. 1677-ben Béldi Pál mozgalmával tartott, ezért 1679. november 7-én elfogták, majd Fogarasban várfogságra ítélték. A rabság idején, 1679 és 1683 között írta a Hármas Históriát és a Békességes türésnek Paizsa című munkáit. Szabadulása után, 1684. március 8-án adófelügyelővé nevezték ki.

1685. október 24-én Apafi negyedmagával Bécsbe küldte az I. Lipóttal kötendő egyezség ügyében. Itt tartózkodott 1686. július 5-ig, amikor I. Lipót a könnyelmű fiát, Haller Józsefet elzáratta. 1691-ben az új kormányszék tagjai közé választották mint tanácsost és kincstartót. 1695-ben tisztségeiről lemondott, 1697. február 28-án Szentpálon, 71 éves korában elhunyt. 

A Hármas Históriát vallási nevelés szándékával írta, hiszen kijelenti, hogy ezeket a történelmi könyveket többnyire a világi írók kellene papírra vessék, de ők egy-egy személyt vagy államot dicsőítenek, és nem az Istent. Ő maga keresztény szellemben fogalmazza a régmúlt eseményeit. „Sokat gondolkodtam arról, ha méltó volna-e a Trója históriájának magyar nyelvre való fordításában munkálkodnom: mely históriát annyi rendbéli régi tudós emberek tettek pennájokra; de mint hogy azok a bölcsek pogányok lévén, az ők gondolattyok után jártak inkább, és oly vétkes találmányokkal toldották azt a jeles históriát, melyekben mind lehetetlenség, mind vétek volt…”

A szerző művét rokonának, Haller Pálnak ajánlotta: „A Tekintetes és Nagyságos Úrnak Haller Pálnak, Küküllő Vármegyének Fő Ispánjának, az Erdélyi Méltóságos Fejedelemnek Tanátsának, egy testvér Atyámfiának személye előtt akartam kedvet keresni véle, kivel én gyermekségemtől fogvást együtt nevelkedtem…”

A kötet – szerkezeti felépítését tekintve – három nagy „könyvből” tevődik össze. Az első rész Nagy Sándor dolgairól szól 69 oldalon keresztül, feleleveníti a makedón császár hőstetteit, valamint életének jelentősebb állomásait. Ezt követi a második nagyobb rész, a Példabeszédekről, istenes magyarázatokkal együtt, ami 289 oldalon ókori történelmi példákat magyaráz keresztény szemlélet alapján. A harmadik könyv, A Trója veszedelméről. Melyet az oszlopról neveztetett Guidó, Messéna városának Bírája hozott rendbe, és írt Deák Históriába címet viseli, egy fordítás, ahol a szerző 214 oldalon keresztül meséli el Trója pusztulását.

Formátum szempontjából is érdekesnek mutatkozik a könyv, hiszen a 16x22 cm-es lapokon már használták mind a hasábos, mind az egész oldalas szövegnyomtatást (Kolozsváron 1550 óta működött nyomda). Háromféle nagyságú betűméretet alkalmaztak, nagybetűs részként a fejezeteket bevezető előszó jelenik meg, majd közepes betűkkel íródott a szöveg a harmadik fejezet 118-as oldaláig, ahol már nagyon apró betűkkel folytatják a következő 96 oldalt. Elképzeléseim szerint ennek a takarékosság volt az oka, figyelembe véve, hogy a szerző saját pénztárcáját terhelte a további nagyobb terjedelem, és amint tudjuk, az adott korban egy mű kinyomtatása majdnem egy vagyonba került.

Mind a három „könyv” külön oldalszámozással van ellátva, ami szintén azt jelzi, hogy nem egyértelműen összefüggő a három rész, ugyanakkor mindegyik végén „laistrom” (tartalomjegyzék) található.

A könyv megőrzése és fennmaradása bizonyítja, hogy Székelyföldön is fontosnak tartották mind a magyarországi, mind az erdélyi nyomdákban készült művek olvasását és átörökítését. A megőrzött kötetek manapság felbecsülhetetlen értékkel bírnak.