Tájékoztatjuk, hogy Antikváriumunkban az utcai értékesítés megszűnt, a könyveket postai úton kézbesítjük, előre utalás esetén 1790 Forintos egységes szállítási díjjal! A szállítás 9900 Forintos értékhatár felett, előre utalás esetén INGYENES!
Száztizenhat oldal egy iskola múltjából
Cím:
Száztizenhat oldal egy iskola múltjából
Szerző:
Babits Mihály
Leírás:
Babits Mihály(Szekszárd, 1883. nov. 26. – Bp., 1941. aug. 4.): költő, műfordító, elbeszélő, esszéíró, az MTA l. tagja (1940).
A két világháború közötti m. polgári irodalom egyik irányítója, a
Nyugat első nemzedékének egyik kiemelkedő képviselője. Apja királyi
táblabíró volt. A pécsi cisztercita gimn.-ban, majd 1901-től 1905-ig a
bp.-i tudományegy. bölcsészkarán tanult és itt, Négyesy professzor
stílusgyakorlatain kötött egész életre szóló barátságot Kosztolányi
Dezsővel, Juhász Gyulával és Oláh Gáborral. 1902-től kezdve különböző
lapok és folyóiratok közölték verseit és műfordításait. 1905–06-ban
gyakorló tanár a bajai cisztercita gimn.-ban, 1906-ban szerezte meg a
magyar-latin szakos tanári oklevelet. 1908-ig Szegeden, majd 1911-ig
Fogarason tanított. Ehhez az időszakhoz fűződnek első nagyobb irodalmi
sikerei: a nagyváradi Holnap antológia 1908-ban és 1909-ben közölte
legreprezentatívabb verseit, az 1908-ban megindult Nyugat állandó
munkatársa. 1909-ben megjelent első verseskötete (Levelek Irisz
koszorújából). 1911–16-ban az újpesti, aztán a bp.-i tisztviselőtelepi,
végül a Munkácsy utcai gimn.-ban tanított. Az I. világháború kitörését
ellenérzéssel fogadta és 1915-től kezdve több pacifista szellemű versben
adott éles hangot békevágyának: Ezekkel a költeményeivel, különösképpen
a Fortissimóval (amely miatt 1917-ben elkobozták a Nyugatot) annyira
magára haragította a hivatalos Mo.-ot, hogy kénytelen volt lemondani
tanári állásáról. Nagy lelkesedéssel üdvözölte a háború végét jelentő
polgári forradalmat, majd a köztársaság kikiáltását is. 1919. máj.-tól
az egy.-en a világirodalom és modern m. irodalom tanára. De már a
Tanácsköztársaság idején meghasonlott önmagával, újra befelé fordult, a
Tanácsköztársaság bukása után megfosztották katedrájától, tanári
nyugdíjától és egyéb megaláztatások érték. 1919 őszén közzétette Magyar
költők ezerkilencszáztizenkilencben c. tanulmányát. A l’art pour l’art
esztétika fő hirdetőjévé vált, ez határozta meg írói, irodalomirányító
magatartását; a hivatalos, akadémikus irodalomtól elkülönülő, humanista
módon gondolkodó, de a baloldali tendenciák harcait nem vállaló polgári
írói tábor vezetője lett. Ezentúl kizárólag az irodalomnak élt. 1921-ben
feleségül vette Tanner Ilonát (Török Sophie költőnőt). A házasságát
követő évtől kezdve változó társszerkesztőkkel (köztük 1930-tól 1933-ig
Móricz Zsigmonddal) együttműködve, majd 1939-től egyedül szerk. a
Nyugatot, 1927-től a Baumgarten-alapítvány kurátora. E kettős pozíciója
révén igen nagy befolyásra tett szert a m. irodalmi élet irányításában.
1930-tól a Kisfaludy Társ. tagja. Sok fiatal író – Illyés Gyula, Gelléri
Andor E., Szabó Lőrinc, Pap Károly stb. – útjának volt az egyengetője,
de József Attila tehetségét – részben személyes természetű sérelem miatt
– csak élete végén ismerte el. A 20–30-as években is alig múlt el
esztendő anélkül, hogy egy v. több könyve ne jelent volna meg. 1938-ban
súlyos gégeműtétet hajtottak végre rajta. Egyre súlyosabbá váló
betegsége ellenére is folytatta a munkát. Közben a fasizmus és a II.
világháború veszélyének fokozódása mindjobban kimozdította
elszigeteltségéből, és egyre határozottabban, egyre élesebb hangon
fordult szembe az embertelenség erőivel. A Jónás könyve (1938), költői
pályáját lezáró verses remekmű, már nyílt szembefordulás a fasizmussal
és bátor önbírálat is: a világtól, a politikától elzárkózó művészi
magatartás elítélése. Gégerákban halt meg. – Irodalmunk egyik legnagyobb
formakultúrájú költője volt. Formai cizelláltságú költeményei, a
dunántúli dzsentrivilág és a lateinerréteg századeleji pusztulását
ábrázoló regényei és novellái, valamint tanulmányai, ez utóbbiak
vitatható szempontjaik ellenére is, a m. irodalom és próza történetének
jelentős állomásai, műfordításai nyelvi gazdagságát és nagy
nyelvművészetét mutatják. Lefordította Dante Divina Commedia c. művét. –
M. Versek: Levelek Irisz koszorújából (Bp., 1909); Herceg, hátha megjön
a tél is (Bp., 1911); Recitatív (Bp., 1916); Nyugtalanság völgye (Bp.,
1920); Sziget és tenger (Bp., 1925); Az istenek halnak, az ember él
(Bp., 1929); Versenyt az esztendőkkel (Bp., 1933); Regényei,
novelláskötetei: A gólyakalifa (Bp., 1916); Karácsonyi madonna (Bp.,
1920); Timár Virgil fia (Bp., 1922); Kártyavár (Bp., 1923); Halálfiai
(Bp., 1927); A torony árnyéka (Bp., 1931); Elza pilóta, vagy a tökéletes
társadalom (Bp., 1933)? Hatholdas rózsakert (Bp., 1937); Keresztülkasul
az életemen (Bp., 1939). Esszé-kötetei: Gondolat és írás (Bp., 1922);
Élet és Irodalom (Bp., 1929); Az európai irodalom története (I–II. Bp.,
1934–35); Összegyűjtött munkái (I–X. Bp., 1937–B. M. válogatott művei
(I–II. Válogatta és 39); Összes Művei (Szerkesztő bizottság: Basch
Lóránt, Illyés Gyula, Keresztury Dezső. Sajtó alá rendezte: Rozgonyi
Iván. Bp., 1958–); B. M. válogatott művei (I–II. Válogatta és a
bevezetést írta Keresztury Dezső. Bp., 1959); B. M.–Juhász
Gyula–Kosztolányi Dezső levelezése (Sajtó alá rendezte Belia György.
Bp., 1959). – Irod. A Nyugat Babits-száma (Bp., 1924); Juhász Géza: B.
M. (Bp., 1928); Kárpáti Aurél: B. M. életműve (Bp., 1941); Babits
Emlékkönyv (Bp., 1941); Ungvári Tamás: Adalékok B. M. pályaképéhez,
1918–19 (Bp., 1959); Kiss Ferenc: A beérkezés küszöbén. B., Juhász és
Kosztolányi ifjúkori barátsága (Bp., 1962); Éder Zoltán: B. a katedrán
(Bp., 1966); Fodor József: Töprengő arca néz rám (Élet és Irod. 1966.
32. sz.); Sőtér István: A cethal gyomrában (Élet és Irod. 1966. 32.
sz.). – Szi. Ady Endre, Tóth Árpád, Török Sophie, Szabó Lőrinc, József
Attila, Radnóti Miklós, Rónay György, Zelk Zoltán versei. Illés Endre:
Előhegyi pillanatok (Gellérthegyi éjszakák. Bp., 1965).
Oldalszám:
99
Sorozat:
Babits-Sorozat (A Nyomdaipari Szakközépiskola és a Zrínyi Nyomda Babits-sorozata)
.jpg)
